A szamojéd nyelvek rokon nyelvei a finnugor nyelveknek, ám természetesen sok mindenben különböznek is tőlük. Az egyik látványos különbség a finnugor és a szamojéd nyelvek között az ún. evidencialitás kifejezőeszközeiben figyelhető meg. Amikor evidenciálist használunk, akkor azt jelezzük, hogy az adott információhoz milyen típusú forrásból jutottunk, például kikövetkeztettük egy esemény nyomaiból. Pl. másnaposan ébredünk egy megrendezett házibulit követő reggelen és szétnézünk a szobában… Vannak olyan nyelvek, amelyekben ez megoldható tagmondattal (pl. úgy tűnik/azt beszélik, hogy nagy buli volt), olyan toldalékkal, amit alapvetően másra használunk (nagy buli leHETett), vagy önálló szóval (Láthatóan nagy buli volt.). A magyarban – mint látható – ezek az eszközök nem alkotnak egységes rendszert a nyelvtanban, ám a szamojéd nyelvek – különösen a három északi szamojéd nyelv, a nyenyec, az enyec és a nganaszan – nem ilyenek: morfológiai rendszert alkotnak az evidencialitás kifejezőszeközei.

Vegyük példának a nganaszant. A nganaszan beszélőnek az alaphelyzeten kívül – vagyis amikor a beszélő közvetlenül érzékeli, látja az eseményt – három forrástípus közül lehet/kell választani (kérdés, hogy a használat mennyire és milyen szituációkban kötelező). Ha a beszélő nem látta az eseményt, de a nyomokból, körülményekből kikövetkezteti, hogy mi történt korábban, akkor INFERENCIÁLIS toldalékot használ.

ǝmnɨ kundua-huatu-ruɁ.
itt alszik-INFER-2PL
‘Úgy tűnik, hogy ti itt alszotok.’

Egyes szám első személyben például remek eszköz olyan események jelzésére, amelyeken ott voltunk, de nem emlékszünk, hogy mi történt. Nem meglepő, hogy ez az toldalék MIRATIVITÁSt is ki tud fejezni (kb. hirtelen meglepődés váratlan esemény/annak felismerése esetében). REPORTATÍV toldalékot használhat a beszélő, ha más valakitől (ez lehet konkrét, de a mondatban meg nem nevezett ember vagy hallomás) hallott az eseményről.

ŃaagǝiɁ basu-bahu-ŋ.
jól vadászik-REP-2SG
‘Azt beszélik, hogy jól vadászol.’

Végül vannak olyan szituációk, amikor a beszélő nem látja, de egyébként ő maga érzékeli (pl. hallja, szagolja-ízleli, tapintja), hogy mi történt: pl. kint ugat a kutya, de a kutyát nem látom, vagy hátulról kapok egy tockost, de nem látom, hogy kitől (Nem-vizuális érzekelés, hagyományosan AUDITÍV):

tahari͡abǝ banaɁkukǝičü logi͡aɁ-mɨnǝɁ bǝntini.
most két.kiskutya ugat-AUD kint
‘Két kutya ugat kint.’

Kérdés, hogy miért ezekben a nyelvekben alakult ki egy ilyen bonyolult és kötött rendszer. Pontosan nem tudjuk, de az elég jól látható, hogy a világ nyelvei közül jellemzően olyan nyelvekben találni ilyen típusú evidencialitást, amelyek beszélői kis lélekszámú közösséget alkotnak, izolált, nehezen megközelíthető helyen élnek és ebből kifolyólag szinte mindenki ismer mindenkit és a bizalomnak nagyobb jelentősége van. A nganaszanok márpedig ilyenek. Eurázsia legészakibb népe, a Tajmir-félszigeten élnek, alig pár százan...

Ez persze nem azt jelenti, hogy minden hasonló helyzetű nyelv ilyen (Amazóniában inkább, de Afrikában például nem, Észak-Amerika indián nyelvei vegyes képet mutatnak, mint ahogy a sarkvidéki nyelvek is.).

Ezekre még visszatérünk...

(Példák forrása: Wagner-Nagy Beáta (szerk). Chrestomathia nganasanica. Szeged – Budapest, 2002., Wagner-Nagy Beáta: A Grammar of Nganasan, Brill, 2018. Fénykép: Uszty-Avam falu, Szeverényi Sándor)