Busser (2015) a nyelvi szerkezetek változását befolyásoló külső („extralinguistic”) tényezőket csoportosítja egyik - szerintünk - fontos tanulmányában, célszerű áttekinteni a csoportosítását, néhány példával együtt. Az említett paraméterek egyrészt a kategorizálást könnyítik meg, amikor külső tényezőket tárunk fel a nyelvi jelenségek, változások mögött, elmélettől és módszertantól függetlenül. Másrészt az egyes nyelvészeti tudományterületek közül több esetében is felmerül ezen paraméterek relevanciája és egy-egy magyarázat esetében nem feltétlenül zárják ki egymást.
Kulturális tényezők
Kultúrán jellemzően kulturális gyakorlatot értenek, vagyis azon tudatos magatartások és hiedelmek összességét, amelyek egy meghatározott közösség koherens társadalmi identitásának kifejezéséhez kapcsolódnak. Humboldt, Boas, Sapir és Whorf munkássága óta foglalkoztatja a kultúra és a nyelvtan kapcsolata a nyelvészeket és antropológusokat. A grammatikai alakulását befolyásoló kulturális hatások, vagy a konkrét nyelvtani sajátosságok tényleges vizsgálata azonban soha nem volt része egy koherens kutatási területnek, hanem a nyelvészet főként funkcionális, kognitív és leíró megközelítéseinek peremén létezett, legalábbis egészen az etnoszintaxis első, sporadikus megjelenéséig az 1970-es években.
Társadalmi tényezők
A társadalmi tényezők a társadalom szerkezetéhez és szerveződéséhez kapcsolódnak, vagyis jellemzően kívül esnek a társadalom egyes tagjainak tudatos ellenőrzésén, ellentétben a kulturális tényezőkkel, amelyek hiedelmek és ritualizált viselkedések eredményei. A nyelvre gyakorolt társadalmi és kulturális hatások közötti különbségtétel bizonyos mértékig mesterséges. Busser példának Gal munkáját említi (1978), aki a nemet kulturális konstrukciónak tekintette, mert a társadalmi nemi alapú szerepek értelmezésében a szabad választásnak erős összetevője van. Másrészt viszont sok társadalomban a biológiai nem és a hozzá kapcsolódó társadalmi státusz nem olyan, ami felett az egyének nagyon befolyással lennének. Gal tanulmánya arra is rámutat, hogy a nyelvi változást gyakran társadalmi és kulturális tényezők összetett kölcsönhatása befolyásolja: nem, életkor, társadalmi státusz, vidék-város dichotómia, tágabb történelmi és politikai kontextus stb. A különböző területek homályossága és összetettsége ellenére az interakciók során jelentős számú egyértelmű eset van, amikor az egyének vagy társadalmi csoportok tudatos kontrollján kívül eső társadalmi tényezők befolyásolják a nyelvi változást. A nyelvjárási változatosság például nem jellemzően az adott közösségek szándékos döntéseiből fakad, hanem olyan meglehetősen elvont jelenségek is befolyásolják, mint a közösség elszigeteltségének foka, valamint a közösség mérete, szerkezete és sűrűsége.
A különböző társadalmi tényezők grammatikai szerkezetre gyakorolt hatását a szociolingvisztika, a dialektológia és – kisebb mértékben – a nyelvészeti antropológia egyaránt dokumentálja, mind a jól ismert nyugati nyelvek, mind a világ más részein élő kisebb nyelvek esetében. A tipikus kutatás tárgyát képező tényezők közé tartozik a regionális különbségek, életkor, nem, etnikai hovatartozás, társadalmi rétegződés, műfajok és sajátos társadalmi környezet, társadalomstruktúra, hatalmi viszonyok, kontaktus, amely, ha tartósan fennáll, elkerülhetetlenül nyelvi érintkezéshez is vezet. Míg a nyelvi érintkezés hagyományos kutatása elsősorban a lexikális kölcsönzésekre összpontosított, ma már bőséges mennyiségű kutatás számol be arról, hogy a nyelvi struktúrák, minták nyelvi érintkezés útján történő kölcsönzése gyakori. Absztrakt szinten megérthetjük a nyelvi érintkezés paramétereit és azok grammatikára gyakorolt hatását (Aikhenvald 2006). A folyamatban szerepet játszó konkrét társadalmi tényezők sokfélesége azt jelenti, hogy eltart egy ideig, mire valóban átfogó képet kapunk. Aikhenvald csak felületesen említi a lakosság számát, az urbanizáció fokát, a házassági szokásokat, a kereskedelmet, a hadviselést, az életmódot és a foglalkozást, a munkamegosztást és a vallást.
Vannak elméletek, elemzések, melyek szerint bizonyos globális társadalmi folyamatok befolyásolják az adott társadalomban beszélt nyelvek grammatikai szerkezetét. Trudgill (2011) amellett érvel, hogy a nyelvtani változás egyik fő tényezője egy társadalom viszonylagos stabilitása, társadalmi sűrűsége és elszigeteltségének foka. Feltételezése szerint a kicsi, viszonylag stabil, viszonylag magas társadalmi sűrűségű társadalmakban aránytalanul nagyobb valószínűséggel alakulnak ki összetett morfoszintaktikai rendszerek.
Földrajzi tényezők
A földrajznak, a geofizikai környezetnek a nyelvtan különböző területeire lehet hatása. A térérzékelés központi szerepet játszik a környezetünkkel való interakciónk során, és ezért kiemelkedően jelen van a világ legtöbb nyelvének nyelvtanában. Busser három fő területet említ.
A térbeli környezet és a nyelvi szerkezet kapcsolatának hagyományos grammatikai kutatása elsősorban a térbeli deixis felé irányult. Egy nyelv nyelvtana sem teljes a demonstratív paradigmájának alapos leírása és az irányt jelölő (pl. bizonyos mozgás) igék áttekintése nélkül. Lehetetlen kimerítő áttekintést adni az ezen a területen végzett munkákról, és ez itt nem is lenne különösen hasznos: a deixissel kapcsolatos munkák jellemzően csak a deiktikus kategóriák nyelvtani viselkedésével foglalkoznak, és legtöbbször alig veszi tudomásul a külső térbeliséget, a valóságot, amely e kategóriák létrehozásához vezetett. A földrajzi kontextus szerepével a teret és mozgást kifejező nyelvtani kategóriák alakulásában az elmúlt egy-két évtizedben foglalkoztak.
A kutatások harmadik vonulata a földrajzi jellemzőknek a nyelvi sokszínűségre, komplexitásra és a nyelvek globális szerkezetére gyakorolt – akár közvetlen, akár a kultúra által közvetített – hatására fókuszál. Nichols (1992) a földrajzi területek különféle tulajdonságai és a nyelvek vagy nyelvcsoportok grammatikai tulajdonságai közötti lehetséges kapcsolatokat tárgyalja. Bevezeti a terjedési zónák és a maradékzónák fogalmát, mint két olyan geofizikai típust, amelyek sajátos hatással vannak a nyelvi diverzifikációra. Az előbbiek gyors nyelvi terjedés területei, amelyeket gyakran egy vagy néhány nyelv, vagy nyelvcsalád ural; az utóbbiak általában igen változatos, nagy nyelvi összetettségű területek.
Természeti (biológiai) tényezők
A nyelvi és biológiai diverzitás közötti összefüggések vizsgálata, párhuzamba állítása egészen Darwin evolúciós elméletéig nyúlik vissza. Nyelv és természeti környezet közötti összefüggések vizsgálata megjelenik a nyelv(ek) történetének kutatásában és a biológiai és nyelvi diverzitás közötti lehetséges összefüggések vizsgálatában egyaránt.
Humán biológia
Busser a genetika és nyelvészet kapcsolatát is megemlíti. Itt a környezet-indukált emberi migrációra és egyfelől az abból következő etnikai diverzitásra, másfelől pedig a szintén a migrációs folyamatokhoz köthető nyelvi diverzitásra kell gondolni.
A nyelv metapercepciója
A mi esetünkben szintén kevésbé releváns, hogy a nyelvi szerkezetre gyakorolt egyik gyakran figyelmen kívül hagyott hatás maga a nyelvészeti kutatások végzése, és tágabb értelemben a nyelvérzékelésünk. Ez hatással lehet magának a nyelvnek a szerkezetére és a szerkezetről alkotott felfogásunkra is. Az előbbire akkor kerül sor, ha az előíró jellegű nyelvészeti kutatás vagy a társadalmi nyomás bizonyos nyelvtani, lexikai vagy fonetikai korlátozások bevezetéséhez vezet.
Busser, Rik De 2015: The influence of social, cultural, and natural factors on language structure. In: Rik De Busser and Randy J. LaPolla (eds.), Language structure and environment. Amsterdam and Philadelphia: John Benjamins Publishing, 1–28.
Gal, Susan 1978: Peasant men can’t get wives: Language change and sex roles in a bilingual community. Language in Society 7(1), 1–16. DOI: 10.1017/S0047404500005303
Gruzdeva, Ekaterina Yu. 2001: Imperative sentences in Nivkh. In: V. S. Xrakovskij (szerk.), Typology of imperative constructions, Munich: Lincom Europa.59–77.
Nichols, Johanna 1992: Linguistic Diversity in Space and Time. Chicago: University of Chicago Press. DOI: 10.7208/chicago/9780226580593.001.0001
Trudgill, Peter 2011: Sociolinguistics: An Introduction to Language and Society. London: Penguin.
