Az idő kulturális metaforái
A metaforákról nagyon sokáig azt tartották, hogy a versek, szónoklatok „kellékei”. A kognitív nyelvelmélet a metaforákat teljesen más nézőpontba helyezte. A Lakoff és Johnson (1980) nevéhez kapcsolható kognitív metaforaelmélet a metaforák és metonímiák újszerű felfogását és vizsgálatát indította el, melyekben a metaforák/metonímiák kognitív folyamatok, fogalmak közötti kapcsolatteremtések eredményei, s a hétköznapi nyelvhasználat szerves részei, és többnyire absztraktabb fogalmi területek nyelvi kifejezését és megértését teszik lehetővé (pl. AZ ÉLET UTAZÁS – vö. válaszúthoz érkezett az életében, rossz útra tért stb.; AZ ELMÉLETEK ÉPÍTMÉNYEK – vö. az elmélet alátámasztása, megalapozása, az elmélet váza stb.).
Az idő kifejezésére irányuló nyelvészeti vizsgálódások is gyakran a kognitív metaforaelmélet keretében történnek az utóbbi évtizedekben.
A metaforikus kifejezések különösen gyakoriak a kézzel nem fogható, nem látható jelenségek, az absztrakt fogalmak nyelvi megjelenítésében. Ilyen terület az IDŐ is, melyről alapvetően csak metaforikus módon lehet beszélni. Az ember voltaképpen a világ eseményeit érzékeli, melyek mérhetőek, megszámlálhatóak, összehasonlíthatóak időtartamukat és megtörténésük idejét tekintve, valamint általános tapasztalat, hogy a lezajlott események nem térnek vissza. Ezek azok a tapasztalatok, melyek az IDŐ konceptualizálódásának alapját képezik. A továbbiakban felsorolásszerűen mutatjuk be az időhöz kapcsolódó leggyakoribb fogalmi metaforákat főbb típusaik szerint csoportosítva. Ezek számos nyelvben sokféle metaforikus kifejezést eredményeznek, itt magyar nyelvi példákkal illusztráljuk a felsorolt fogalmi metaforákat. Az idő metaforikus kifejezéseiben az idő anyagiasul, megszemélyesítődik, valamint térben történő irreverzibilis mozgásként konceptualizálódik.
AZ IDŐ SZUBSZTANCIA
Az absztrakt fogalmak esetében gyakoriak az ún. ontológiai metaforák, melyekben az absztrakció valamiféle konkrét formában jelenik meg. A szubsztanciák lehetnek anyagok, tárgyak, természeti képződmények, jelenségek stb. AZ IDŐ SZUBSZTANCIA kognitív metafora tükröződik abban, ha sok, kevés, hosszú, rövid időről beszélünk, hisz a szubsztanciák rendelkeznek azzal a tulajdonsággal, hogy mérhetőek. Ily módon a szubsztancia mennyisége, mérete, mozgása áll párhuzamban az eltelt idő mennyiségével (sok idő), hosszával (hosszú idő) és múlásával (közeledik valaminek az ideje). A szubsztanciák megszámlálhatók (vö. két nap, öt év), továbbá birtokolhatók, ezért mondhatjuk, hogy van/nincs időm. Az ún. tartály sémához kapcsolódik az idő az olyan típusú kifejezésekben, mint eltölti az idejét valamivel, kitöltötte az idejét, de idesorolhatók a belső helyviszonyragot vagy névutót tartalmazó kifut az idejéből, belefér az időbe, időn belül/kívül stb. típusú kifejezések is. Ezek esetében AZ IDŐ TARTÁLY, továbbá AZ ESEMÉNYEK ANYAGOK A TARTÁLYBAN.
E metaforák által az idő dologszerűvé válik, és további metaforákkal tovább konkretizálódhat: az elfolyik az idő esetében a folyóvízhez, a lepereg az idő esetében homokhoz, a tengernyi idő kifejezéssel pedig a tengerhez kapcsolja a nyelv az IDŐ fogalmát.
AZ IDŐ ESZKÖZ
AZ IDŐ ESZKÖZ fogalmi metafora található az olyan szerkezetekben, mint idővel elmúlik/meggyógyul/megjavul, mit kezdjek az időmmel stb. E kifejezésekben az ’idő’ szó eszközhatározóként (a különféle nyelvekben általában instrumentáliszraggal vagy hasonló funkciójú adpozícióval) jelenik meg, és az idő mint eszköz funkciója lehet például a javítás, gyógyítás.
AZ IDŐ PÉNZ
AZ IDŐ PÉNZ metafora a nyugati kultúrkör nyelveiben nagyon általános, de számos beszélőközösség nyelvéből hiányzik. Ez a fogalmi metafora teszi lehetővé, hogy az időről olyan módon beszélhetünk, mint a pénzről, azaz időt megtakaríthatunk, beoszthatunk, félretehetünk, elpocsékolhatunk stb. Amely nyelvekből hiányzik ez a fogalmi metafora, azokban is előfordulhatnak hasonló gondolkodáson alapuló időre vonatkozó kifejezések, melyek az idő értékességét tükrözik, tehát AZ IDŐ ÉRTÉK, AZ IDŐ ÉRTÉKES ÁRU, AZ IDŐ KORLÁTOZOTT FORRÁS-típusú fogalmi metaforákon alapulnak (vö.: sajnálja valamire az idejét, ellopta az időmet stb.) AZ IDŐ PÉNZ metafora tulajdonképpen az általánosabb az IDŐ ÉRTÉK metafora egy specifikus változata.
AZ IDŐ MOZGÁS
AZ IDŐ MOZGÁS fogalmi metafora strukturális és ontológiai metafora összefonódása (az idő anyagiasul, és egy mozgó tárgy/élőlény tulajdonságait nyeri el). Ez talán a legtöbbet vizsgált, időhöz kapcsolódó fogalmi metafora. A mozgás többféle módon történhet: mozoghat az idő (pl. közeledik a születésnapja, a jövő hét), és mozoghat a megfigyelő (pl. túl van már a hatvanon, beléptünk az új évezredbe). Az idő mozgása az első esetben a jövőből visszafelé történik, a másik esetben pedig a múltból a jövő felé. Eltérés lehet a mozgás dimenzióját illetően is, vannak nyelvek, ahol horizontális, és vannak, amelyekben vertikális mozgást jelenítenek meg a beszélők. A horizontális szemlélet jellemzi az európai nyelveket, a vertikális irányultság megfigyelhető pl. a kínaiban. Megjegyzendő, hogy a magyarban is vannak olyan időkifejezések, melyek vertikalitást tükröznek, ilyenek pl. a le/fel igekötők bizonyos használatai (ledolgozza a 8 órát, fennmarad stb.), vagy akár az újabban használatos 3 óra magasságában típusú kifejezések.
AZ IDŐ REPÜLŐ TÁRGY/ÉLŐLÉNY
AZ IDŐ SZUBSZTANCIA, AZ IDŐ ÉLŐLÉNY és AZ IDŐ MOZGÁS fogalmi metaforák altípusa AZ IDŐ REPÜLŐ TÁRGY/ÉLŐLÉNY metafora, mivel a mozgás történhet repülés formájában, a repülő dolog pedig változatos lehet, és a metaforákban nincs is feltétlenül megnevezve (az idő elrepült, az idők szárnyán, szállnak a percek stb.).
AZ IDŐ TÉR
AZ IDŐ MOZGÁS metafora az alapja a nyelveket általánosan jellemző tér és idő kategória összekacsolódásnak is, hiszen a mozgás térben történik (vö. időben előrehaladva). A téri fogalmak időre vonatkoztatása tükröződik például a lokális esetragok, adpozíciók időt jelölő használatában is (ebben a pillanatban, egy nap alatt, 2 után, 5 körül stb.), de a téri melléknevek is ezt a szemléletet mutatják (hosszú/rövid idő). Feltételezhető, hogy a téri jelentés az elsődleges, és az időre vonatkozó használat ebből alakult ki. Ezt alátámasztja a térre és időre egyaránt használatos nyelvi elemek etimológiája (a téri használat az ősibb és eredetibb), továbbá megfigyelhető, hogy a tér à idő változás gyakori, ezzel szemben a fordítottja nem jellemző. A nyelvelsajátítás folyamata is megerősíti a téri kategóriák elsődlegességét. Ugyanakkor megemlítendő, hogy az idő szolgálhat a tér (távolság) megnevezésére, és ez is általánosan jellemzi a nyelveket: több napos út, egy órányi távolság.
AZ IDŐ ÉLŐLÉNY/SZEMÉLY
Az idő rendkívül változatos megszemélyesítése figyelhető meg a nyelvekben. A legáltalánosabb, mikor csupán egyszerű, élőlényekre jellemző tulajdonságok jellemzik az idő múlását, ezek gyakran AZ IDŐ MOZGÁS metaforával érintkeznek (elrohant az idő, eljárt felette az idő, az idő nem jön vissza stb.), de nem minden esetben (pl. az idő nem vár). A metaforákban szereplő élőlény/személy lehet pozitív szereplő, gyakran gyógyító, segítő (az idő nekünk dolgozik, az idő majd megtanítja, az idő a legjobb orvosság, az idő minden sebet begyógyít stb.), és lehet negatív is, többnyire valamiféle szörnyeteg vagy ellenség (megrágta az idő vasfoga, nem kíméli az idő, az idő a legfőbb ellenségem stb.).
A felsorolt idő-metaforák tekinthetők tehát a legáltalánosabbaknak, közöttük vannak univerzálisak (pl. AZ IDŐ SZUBSZTANCIA, AZ IDŐ MOZGÁS, AZ IDŐ TÉR), és vannak olyanok, melyek erősebb nyelv- és kultúrspecifikus jegyekkel jellemezhetők. Az univerzális fogalmi metaforákat is gyakran egy-egy nyelvhez/nyelvcsoporthoz köthető speciálisabb metaforikus kifejezések reprezentálhatják.
A metaforák kulturális jellege
Érthető módon a fogalomalkotás (konceptualizáció) és a fogalmi metaforák összefüggésben vannak a beszélők környezetével és kultúrájával. Ebből következik, hogy a nyelvek metaforikus természete egyaránt eredményez univerzális és kultúrspecifikus jegyeket. Fentebb már szóltunk AZ IDŐ PÉNZ fogalmi metaforáról, mely Lakoff és Johnson egyik legismertebb példája volt, és amely számos nyelvben hasonló metaforikus kifejezésekkel jelentkezik (vö. angol You are wasting my time. ~ magyar Csak elpocsékolod (elvesztegeted) az idődet. ~ finn Haaskaat kallista aikaasi. ’Elpocsékolod a drága idődet.’; angol I’ve invested a lot of time on it. ~ magyar Sok időt fektettem bele stb.). Maguk a szerzők is megjegyzik, hogy az idő pénz metafora nem lehet univerzális és nagyon régi, hiszen csak olyan kultúrákban alakulhatott ki, ahol a pénzhasználat is általánossá vált. Nem található meg ez a fogalmi metafora például az inari számi nyelvben, és nincs nyoma a manysiban sem. Sok, természeti életmódot folytató közösség nyelvéből hiányzik az IDŐ ilyen típusú konceptualizációja. Kutatások szerint vannak olyan természeti népek, melyek egyáltalán nem konceptualizálják ilyen módon az időt, és mindez összefüggésben van az adott közösség időattitűdjével, azaz az időhöz való viszonyulásával. Antropológiai kutatások szólnak olyan népekről, ahol az idő ilyen értelmű értékessége nem figyelhető meg, és körükben a „valakinek nincs elég ideje valamire” fogalma nem ismerős és nyelvileg nincs is rá kifejezés.
A metaforák univerzalitása és kulturális kötöttsége számos kutatás témája lett. Kövecses szerint a különböző nyelvi közösségek környezete és mindennapi tapasztalatai a metaforák forrás- és céltartományainak különbözőségében is tükröződnek, gyakran az egyébként univerzálisnak tekinthető fogalmi metaforák metaforikus kifejezéseinek eltérései kulturális és környezeti tényezőkkel magyarázhatók. (Kövecses 2005: 167–200) Könnyen elképzelhetjük, hogy egészen más forrástartományokat használ fel metaforikus és metonimikus kifejezéseiben egy modern városi környezetben élő közösség, mint egy természetben élő társadalom, ily módon a kifejezések egészen más alapokon nyugszanak akár ugyanazon céltartomány esetén is. Dirven holland és az abból leszármazott afrikaans nyelvek metaforáit hasonlította össze, és megállapította, hogy a természetmetaforák alapvető különbségeket mutatnak a két nyelvben, és e különbségek a beszélők eltérő természeti környezetével vannak összefüggésben (Dirven 1994).
Kulturális időmetaforák a manysi nyelvben
AZ IDŐ ÉRTÉK
Más természeti népek nyelvéhez hasonlóan a manysiban sem található meg AZ IDŐ PÉNZ metafora az erős orosz nyelvi hatás ellenére sem. Sem az újabb forrásokban, sem adatközlőknél nem került elő ilyen típusú kifejezés, az erre vonatkozó kérdésekre az adatközlők egyértelműen megállapították, hogy a manysiban nem lehet az időről oly módon beszélni, mint a pénzről. Ez kiegészíthető továbbá azzal, hogy alapvetően szűkös szókincse van a pénzhasználatnak, pénzzel való tevékenységeknek a manysi nyelvben. (Az oroszban használatos AZ IDŐ PÉNZ fogalmi metafora, vö.: потратить время ’időt pazarolni’, экономить время ’időt megspórolni’).
Ugyanakkor létezhetnek a manysiban olyan kifejezések, melyek az idő értékességét tükrözik, az alábbiak az adatközlőktől származnak: śōs at sāliti ’nem sajnálja az időt’, śōs at xūľtǝs ’nem maradt idő’, śōs at ōńśēɣǝm ’nincs időm’ (lit. „időt nem birtoklok”), śōs / pora naskāssiɣ xoltuƞkwe ’időt eltékozolni’ (lit. „időt feleslegesen elveszíteni”). E kifejezések AZ IDŐ ÉRTÉK fogalmi metafora mellett AZ IDŐ SZUBSZTANCIA metaforát is képviselik.
AZ IDŐ REPÜLŐ TÁRGY
A manysi nyelvben is használatos a meglehetősen általános AZ IDŐ REPÜLŐ TÁRGY fogalmi metafora, azonban ennek konkrét megvalósulása, AZ IDŐ REPÜLŐ NYÍL metafora már tipikusan a manysik vadászó életmódjához kötődik. Csak a régebbi folklórszövegek tartalmazzák AZ IDŐ REPÜLŐ NYÍL fogalmi metaforát, mely tehát egy univerzálisnak tekinthető metafora nyelvspecifikus, s egyben kultúrspecifikus változata. Az újabb szövegekből ez hiányzik, a beszélők sem ismerik az ilyen típusú időkifejezéseket, melyekben tehát az idő rövidsége a kilőtt nyílvessző röptének rövidségével fejeződik ki. Pl.: kēreη ńäl pält īt ’vasnyíl hosszúságú éjszaka’; nalǝη ńāl palit xōtal ’nyeles nyíl hosszúságú nap’.
AZ IDŐ FŐZÉS
Található az obi-ugor – azaz manysi és hanti – folklórszövegekben olyan időmetafora, mely meglehetősen speciális, és az időmetaforákat tárgyaló szakirodalmakban nem szerepel. Vö.: pōĺ-ǝm xul pūt mańtǝη ’amíg a fagyott hal megfő’ [tkp. „fagyott hal hosszúságú üst alatt”]; tol-ne xul xosa pū sis ’amíg az olvadó hal megfő’ [tkp. „olvadó hal hosszúságú üst alatt”]. (A főzés folyamatának más fogalmi területekhez való kapcsolata egyébként nem ritka. A GONDOLKODÁS FŐZÉS például A GONDOLATOK ÉTELEK fogalmi metafora almetaforája, vö. érlelődik benne a gondolat, kifőzi a tervet stb.)
E kifejezések voltaképpen a meglehetősen általános ESEMÉNY AZ IDŐTARTAM HELYETT metonímián alapulnak (vö. végigültem az előadást, átaludtam a filmet stb.). Világosan kulturális kötöttséget mutató metonímiáról van szó, melynek segítségével a kulturális nyelvészet alaptényezői is jól megragadhatóak. A kifejezés azt reprezentálja, hogy a (régebbi) manysi nyelvhasználat az IDŐ fogalmát a főzés, ételkészítés kulturális kategóriájához kapcsolta. A főzés a legtöbb nép, így a manysik esetében is kulturálisan megszerkesztett fogalmi kategória, melyhez kulturális sémák kapcsolódnak, így a manysiknál is saját sémái vannak a főzésnek. E sémának fontos eleme például a hidegben az étel tárolása, főzéshez való felolvasztása, mely jellemzően hosszú folyamat. Ebben a kulturális közegben a manysi nők nyilván tisztában voltak azzal, hogy mennyi ideig tart, amíg egy üstnyi fagyott hús felenged és főzésre alkalmassá válik. A főzés és az idő ilyen típusú összekapcsolása tehát kulturális sémákon alapul, és ez a kulturális tapasztalat, ti. a fagyott hús felolvadása a főzéshez, alkalmassá válik absztraktabb fogalmak megragadására, jelen esetben az idő hosszának kifejezésére.
Megjegyzendő, hogy ilyen típusú, főzéshez kapcsolódó időkifejezések a régebbi folklórszövegekre jellemzők, az újabb nyelvhasználatnak nem részei.
Érdekes, hogy az IDŐ és a FŐZÉS ilyen jellegű kapcsolata sem csak a manysi nyelvben adatolt. A magyar nyelv fontos történeti korpusza, az ún. Történeti Magánéleti Korpusz is tartalmaz egy hasonló időkifejezését, a tyúkmonysültig ~ tyúkmonysüttig ~ tikmonysüttig elemet. (Varga 2015) A korpusz 16–18. századi leveleket, boszorkányperes szövegeket dolgozott fel, és sok olyan kifejezést tartalmaz, melyek a korábbi magyar nyelvemlékekben nem szerepelnek. Az említett példa hasonló időkifejezés, mint a fentebb bemutatott manysi példa. Ugyanúgy egy hétköznapi tapasztalaton alapult, a tyúktojás megsültének rövidségén, és e tapasztalatot tehát a középkori magyar nyelvhasználatban az időtartam megnevezésére használták.
Mint fentebb már említettük, az újabb manysi szövegekből már hiányoznak ezek a kulturális metaforák, (AZ IDŐ REPÜLŐ NYÍL és AZ IDŐ FŐZÉS). Eltűnésük összefüggésben lehet a megváltozott életkörülményekkel, az íjjal és nyíllal történő vadászat eltűntével, és az ételkészítés folyamatának a modernebb időkben való megváltozásával.
Hivatkozások
Dirven, Rene 1994: Metaphor and nation. Metaphors Afrikaners live by. Frankfurt am Main: Peter Lang.
Kövecses Zoltán 2005: A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Budapest: Typotex.
Lakoff, George & Johnson, Mark 1980: Metaphors we live by. Chicago: University of Chicago Press.
Varga Mónika 2015: Az időviszonyítás egy sajátos esetéről a Történeti Magánéleti Korpusz alapján: tyúkmonysüttig. Édes Anyanyelvünk 2015/3, 16–17.
További ajánlott olvasnivaló:
Sipőcz Katalin 2021: Az idő főzés metafora a manysi nyelvben. Folia Uralica Debreceniensia 28, 333–339.
